- Számíthatok a diszkréciótokra, ugyanis közös ismerősünkről van szó? – kérdezte Kókusz.

- Ami a szaunában elhangzik, az a szaunában marad - biztosította Dagi.

- Emlékeztek az utolsó érettségi találkozóra? – kérdezte Kókusz. - Amikor megtáncoltattuk a párhuzamos osztály egykori szépét.

- Imolára gondolsz? – kérdezte Dagi. -  Aki rögtön az érettségi után férjhez ment az osztályfőnökhöz?

- Imola jól bírja magát, nem látszanak rajta az évek – bólintott az Öreg. - Az oszi pedig elég rozoga, nem csoda, hiszen jó húsz évvel idősebb nálunk.

- Éjfélre járt az idő, amikor felkértem Imolát. Szorosan hozzám tapadt – folytatta Kókusz. - „Csak egy ráncom van, azon ülök” – mondta, arcán kaján mosollyal. A buli után felajánlottam a segítségem, és taxit hívtam. Az oszi ugyancsak a pohár fenekére nézett, mert már az autóban elaludt. Miután lefeküdt, Imola konyakot töltött a poharakba. Kiültünk a teraszra melynek a felét a jacuzzi foglalta el, és hallgattuk a tücsökciripelést.

- Fürödjünk meg – javasolta Imola. Nem várta meg a válaszom. Úgy lépett ki a ruhájából, mint ahogy más ledobja a cipőjét.

- Mire vársz - kérdezte?

Nagyot kortyoltam a poharamból, de még úgy is rekedtre sikerült a válaszom.

- Jobb lesz, ha elmegyek. Megláthat – mondtam, és a sötétbe borult ablakok felé mutattam.

- Ne csacsiskodj! – nevetett Imola - Amilyen állapotban van, reggelig nem tér magához.

- Imolának eltökélt szándéka volt szexpartnert szerezni – szólt közbe az Öreg. – Ami engem elriasztott az volt, hogy...

- Tudjuk, az, hogy neked ott volt a feleséged – mondta Dagi. – Ne mind szakítsd félbe.

- Aztán, egy életem, egy halálom – folytatta Kókusz - bemásztam a jacuzziba.  

- Szégyenlős vagy? – kérdezte Imola

Mekegés helyett, inkább kiraktam a boxeralsómat a párkányra. Meztelenségünk azt az érzést keltette, mintha egy másik dimenzióba kerültünk volna, egy ellenvilágba, ahol az értelmet a ruhánkkal együtt levetettük.

- Akarod látni a ráncomat? – kérdezte. Bólintottam, amire Imola kiült a kád szélére. Egy szál szőr, annyi nem volt a testén.

- Gyere közelebb – mondta.

Képtelen voltam megmozdulni. Imola átült mellém, és végigsimított az árulkodó hazugságvizsgálón. A múlt és a jelen megszűnt létezni.

- Ezen nincs mit szégyellni – mondta. A nyakamba kapaszkodott, és az ölömbe ült. Isteni érzés, volt, ahogy tövig csüccsent. Kis híján a vibráló puncijába élveztem. A többit pedig képzeljétek el – vigyorgott Kókusz.

- Mondhatok én is valamit? – kérdezte a beállt csendben az Öreg. – Én is felkértem Imolát. Hozzám simult, és a fülembe súgta, hogy sajnál, mert érzi a végem.

- Régi, de jó – röhögött Dagi.

- Azt mondta, hogy a férje engedi félrelépni, ha kukkolhat. Akkor sem kaptam volna az alkalmon, ha a feleségem történetesen nem követi minden mozdulatomat - mondta az Öreg.

Kókusz elgondolkozva meredt az izzó kövekre.

- Szóval az oszi nem a hazavitelért hálálkodott másnap a „morzsa” bulin … „Tudtam, hogy magára lehet számítani” – mondta, és még kacsintott is hozzá.