- Akadt a kipróbált pozíciók között olyan, ami nem feküdt nektek? - kérdezte Dagi.

A szaunában csak a kályha percegése hallatszott.

- A cipőpucoló póz - szólalt meg rövid töprengés után Kókusz.

- Az meg milyen? – kérdezte az Öreg.

- Gondtalan legénykoromban egy diáklánnyal éltem – mondta Kókusz. - Egy reggel a fürdőszobából jöttem ki, amikor helyet mutatott az ágy szélén. A törülközőt a derekam köré tekertem, és leültem.

- Rájöttem, hogy mi hiányzik a szexünkből – mondta.

- Mi az, ami nem stimmel? - kérdeztem őszinte kíváncsisággal,

Cigire gyújtott, és a szemembe fújta a füstöt.

- Az, hogy nem vagy elég perverz.

- Én, eléggé perverz!? – horkantam fel. - Egyáltalán nem vagyok perverz.

 - Pedig egy kis hajlandóság sokat javítana helyzeten - mondta, és felhajtotta a takarót.

- „Az hiányzik, hogy beszámoljon a barátnőinek a fatökűségemről.” Ez volt az egyetlen épkézláb gondolat, ami átfutott az agyamon. A törülköző a földre hullott, és én nekiláttam a perverzzé válásomhoz. Elsőbálosként nehezen igazodtam el a bozontban és, hogy őszinte legyek, azt sem tudtam, hogy mit kell célba venni.

- Akkortájt szőrős bestia volt mindegyik - bólogatott az Öreg. - Morcosan került elő a bugyi alól, és mintha azt mondta volna: „Mit bámulsz?”

- Amikor elállt a nyakam, felpillantottam a munkálatból - folytatta Kókusz. - Azt a hideg tekintetet a mai napig nem felejtem. Úgy éreztem magam, mint a kuncsaft arcát leső utcai cipőpucoló.

- A cipőpucoló pozíciója! - Dagi a térdét csapkodva röhögött. - Ez nagyon jó!

- Azóta csiszoltam a technikán – vigyorgott Kókusz. - Tulajdonképpen hálásnak kellene lennem.