Piroska eladósorba került. Egy szép napon azt mondta az édesanyja:

- Gyere csak lányom! Az előbb sms-ezett a nagyamama, hogy nem érzi jól magát. Vigyél neki gluténmentes kiflit, laktózmentes tejet, cukormentes sütit és egy doboz Panodilt.

Piroska a karjára vette a kosárkát, és útnak indult. Átvágott a mezőn, beért az erdőbe; hát ki jön szembe vele? A vadász!

– Szia Piri! – köszöntötte a vadász. – De szép nő lett belőled! Mondd, hova tartasz?

– A Nagyihoz megyek, gyengélkedik szegény – mondta Piroska, és nyakig elpirult.  

A vadász agya lázasan dolgozott, aztán egyszer csak felkiáltott:

– Nézd csak, Piroska, mennyi szép virág virít körülöttünk! Én a helyedben bizony szednék egy szép csokrot a Nagyinak! Addig én előre megyek, és átadom a kosarat.

Piroska hallgatott a felnőttek tanácsára, ezért tépegetni kezdte a sok tarka virágot.

A vadász megvárta, míg Piroska eltűnik a bozótban, akkor aztán szaladt egyenest a nagymama házához. Útközben azon töprengett, hogyan tudná rávenni a nagymamát arra, hogy adja át a kéglijét egy órára. Elvégre nemrég mentette meg az életét. Szerencséjére nem volt szükség meggyőző munkára.  A házikó előtt mentőautó állt, épp a nagymamát tolták be hordágyon.

A vadász belépett a házikóba, ott volt a széken a nagymama ruhája, főkötője szép rendben. Gondolt egyet, magára kapta a szoknyát, belebújt a réklibe, föltette a főkötőt, befeküdt az ágyba, magára húzta a paplant, és elkezdett halkan nyögdécselni, mint aki nagybeteg.

 Amikor Piroskának már olyan nagy volt a bokrétája, hogy alig fért a kezében, akkor útnak eredt.

- Nagyi! Én vagyok, Piroska! – kiáltotta. Nem jött válasz. Belépett a házikóba. Odabent félhomály uralkodott. A nagyi ott feküdt az ágyban nyakig betakarva, és olyan, de olyan furcsa volt!

- Ej, nagymama, miért borostás az állad! – csapta össze Piroska a kezét.

- Nem lehet ösztrogént kapni a patikában – nyöszörögte a vadásznagymama. - És ez még semmi, nyúlj csak be a paplan alá…

- Jesszus, Nagyi! Mit fogok? – csodálkozott Piroska.

- Szopni fogsz – mondta a vadász, és ledobta magáról a paplant.

- De megijedtem – kapott a szívéhez Piroska. És mivel szófogadó volt, habozás nélkül követte a vadász utasítását.

- Hol van a Nagyi?  - kérdezte, amikor a feladatát teljesítette.

- Bevitték a kórházba – mondta a vadász.

- Akkor én már megyek is – pattant fel Piroska.

– Légy nyugodt, a Nagyi jó kezekben van – mondta a vadász. – Gyere, használjuk ki az alkalmat. Hadd húzzam le a bugyidat!

- Azt nehezen – mondta Piroska, és elpirult. – Nyáron nem hordok bugyit.

"A feje már benn van" - gondolta a vadász. – Mondd Piri, te milyen pozíciót szeretsz? 

- Csak a farkas pozíciót ismerem - szerénykedett Piroska.

– Megmutatod nekem?! - A vadász hangja rekedtre sikerült.

Mivel Piroska szófogadó volt, készségesen pucsított.

- A hölgyek kívánsága számomra parancs – sóhajtott a vadász, és becsempészte a lompost.

Ha a vadásznak több kívánsága lett volna, az én mesém is tovább tartott volna.