Vasárnap Béla korán kelt. Zuhanyozás után felöltözött, és elment a piacra. Tüzetesen megvizsgált minden egyes paradicsomot. Állítólag a karalábé a múltkor fás, a karaj pedig túl zsíros volt.

– Tessék mondani, friss a tojás?

– Már, hogyne lenne friss, kedves uram – fogadkozott a kofa. -  Milyen kedves, hogy segít a feleségének a bevásárlással.

- Nincs feleségem, agglegény vagyok – válaszolta Béla. Kis idő múlva hozzátette. - Ja, hogy annyi minden van a bevásárló listámon? Vendéget várok.

Otthon a szatyrokat az előszobában hagyta. Bekapcsolta a zenegépet, az ágyra friss lepedőt húzott. Épp a párnahuzattal kínlódott, amikor csengettek. Ilonka volt. A lépcsőmászástól kipirultan vetette magát Béla nyakába. Tépték, kapkodták egymásról a ruhát.

Béla gyönyörködve simogatta a selymes érintésű testet, és csókkal borította a stratégiailag fontos porcikákat. Ilonka kapkodó lélegzete átcsapott zihálásba, és az utolsó, mindent feloldó piruett után Béla háta íjba meredt.

– Nagyon kívántál már, te… te Speedy Gonzales – kuncogott Ilonka. Cigarettát vett elő a táskájából, és az öngyújtó lángjához tartotta.

Béla a mennyezet felé fújta a füstöt.

– Nem tölthetnénk együtt a mai napot? – kérdezte.

– Bolond vagy. Örülj annak, hogy még nem buktunk le. – Ilonka felkelt, és a padlón szétszórt ruhák között keresgélt.  – Mondd csak, mennyibe került a cucc? - Ezt már a fürdő nyitott ajtaján keresztül kérdezte.

- A szokottnál többe került – válaszolta Béla. - Ott van az elszámolás az asztalon. 

- Anyósomék jönnek vacsorára – mondta Ilonka. Pénz után kotorászott a táskájában. - A boszorkány sejt valamit, ő vehette rá a fiacskáját, hogy ellenőrizze minden lépésem.

- Még jó, hogy a piacra nem kísér el – vigyorgott Béla.

- Ne fesd az ördögöt a falra – mondta Ilonka. – Addig is itt van a jövő heti lista.

Felkapta a szatyrokat, és egy futó csók után kiviharzott a lakásból.